Krónika a török korból


1545. december 25. Tudósítás Simontornya elestéről Simontornya kapitánya Markocs Tamás volt, aki várából intézett támadásaival rendszeresen veszélyeztette az Eszék-Mohács-Buda közti hadiutat. Ibrahim Pecsevi jegyezte fel: „A 951. évben [1544 március – 1545 március] az említett várban [ti. Simontornyán] levő bég, a Markodzsi Tomás néven ismert gonosztevő volt. A Budáról jövő-menő utazókra állandóan kiküldte gaztevőit, nem szűnt meg kárt és rosszat tenni. Kászim mohácsi bég kérésére megtámadtatott.” A Porta 1545. április 4-én küldött parancsot a budai pasának, a mohácsi és a fehérvári bégeknek, hogy egyesített hadaikkal támadják meg a tolnai várakat. Úgy tűnik, a helyi erők nem siették el a dolgot, mert csak ősszel indították meg a hadjáratot. A részleteket Gyalui Torda Zsigmond Philipp Melanchtonnak december 25-én írott leveléből ismerhetjük meg: „Simontornyán háromszáz régi, tanult vitéz őrizte a várat, akiket a török naponta zaklatott, hogy adják fel az erődítményt, s uralkodójuk szavával ígérték, hogy lehetőséget adnak arra, hogy minden marhájukkal, cselédükkel szabadon eltávozhatnak, ahová csak akarnak. A kapitány, amint látta, hogy a várat tovább már nem lehetséges tartani, övéit buzdítva nagy beszédet tartott vitézeinek, s felhozta az ellenség számos hitszegését. Elmondta, hogy a keresztény hit azt követeli, hogy álljanak helyt és haljanak becsületes halált Krisztus dicsőségéért, és nem azt, hogy a várat feladva vagy örök gyalázatban éljenek, vagy pedig esztelen barmok módjára kaszaboltassanak le. Mihelyt látta, hogy vitézei eléggé megerősítették szívüket, néhányukat visszatartván magánál, kibocsátotta őket a várból, remélve, hogy szétszórják a török tábort, vagy legalább váratlan félelemkeltéssel megzavarják az ellenséget, s felszabadítják a várat az ostromtól. A vitézek bátran küzdöttek addig, míg kifáradva az ellenség folytonos öldöklésétől és a köréjük özönlő sokaságtól mind egy szálig lekaszaboltattak. Ebben a győzelemben elbizakodva a törökök késedelem nélkül a várra támadtak. A kapitány reményét vesztve kinyittatta a kapukat, és olyan rohammal tört elő, hogy ahol csak megfordult, az ellenség úgy kerülte, mint a villámot, s így a szembenállókat levágva, a törökök derékhadát áttörte, és sértetlenül távozott.” A vitézül védett vár tehát elesett, miután a megmaradt védők Zrínyi Miklóshoz hasonlóan kirohantak a várból élükön a kapitánnyal, de nem estek el, hanem átvágták magát az ostromló táboron és megmenekültek.
Forrás: Vitézlő Rend - török- és kuruckori hagyományőrzés - https://www.facebook.com/groups/411986345503354
A mai nap krónikája igyekszik olyan eseményeket megjeleníteni, amelyek a naptár alapján valamilyen formában kapcsolódnak egy-egy évfordulóhoz vagy jeles naphoz.