Krónika a török korból

1570 október Alsóörsnél a végváriak legyőzik a törököket A fehérvári szandzsák rosszul fizetett katonái, mintegy 900 lovas katona rabló portyázásra indult a Balaton-felvidékre. A támadás hírére azonnal riasztották Pápa és Veszprém várainak magyar katonaságát. Pápáról Bornemisza János és Török Ferenc vezetésével 200 huszár és 100 gyalogos indult, Thury Márton veszprémi csapatának létszáma ismeretlen. A magyar felderítők azt a hírt hozták, hogy a török sereg zöme, mintegy 700 lovas Alsóörs falunál táborozik, közvetlenül a Balaton partján. Ott van a fehérvári bég helyettese, Musztafa alajbég, valamint Amhát, Dzsafer, Murat, Kizefer, Alega, Bertham és Hamza agák, továbbá Murat fővajda. Bornemisza János és Thury Márton kapitányok száz magyar huszárral és száz darabont-gyalogossal támadtak. Török Ferenc pápai főkapitány pedig száz huszárral tartalékban maradt. Az idő estére hajlott, és hideg volt már, amikor meglátták, hogy a hétszáz főnyi török főcsapat az alsóörsi kertek és a Balaton között összpontosul. Bornemisza tíz huszár küldött előre martaléknak, hogy a törököket kicsalja a táborból. A török derékhad azonban nem ment lesre, hanem mozdulatlanul és harcrendbe fejlődve várta a magyarok támadását. Ezután a magyarok az egyre sűrűsödő esti sötétségben rettentő harci ordítással a török harcrendre rontottak. Egyórás öldöklő közelharc után a török sereg még mindig úgy állt, mint a kőfal. Ekkor érkezett be rohamlépésben száz gyalogos hajdú, akik kemény muskétatűzzel oldalba támadták a harcrendben álló török lovasságot. Ettől csatasoruk felbomlott, majd a török lovasok futni kezdtek. Bornemisza pápai huszárai két mérföldön át üldözték és vágták a menekülő török lovasokat, akik közül sokat a Balatonba szorítottak. A környező falvakban fosztogató többi – mintegy kétszáz – török lovas katona, megtudva a fősereg pusztulását, zsákmányát, rabjait elhagyva próbált menekülni. Közben Török Ferenc tartalékban álló száz pápai huszárja megtámadta és megsemmisítette a törökök felderítésről visszatérő huszonöt lovasát is. Az éjszakai órákig elhúzódó alsóörsi csatában – a jelentések szerint – a magyar csapatoknak halottjuk nem volt, de sokan megsebesültek. A szétszóródott török katonákat másnap is hajszolták. A pápai magyar katonák huszonkét török fogollyal, sok levágott fejjel és zsákmányolt lóval tértek vissza. A veszprémiek hét török foglyot hurcoltak magukkal. Az elesett törökök között volt: Amhát aga. Dzsafer és Murat agák gyalog menekültek el. Az elfogott török katonák azt vallották, hogy ők szegénylegények és az éhség hajtotta őket rablásra. A zsákmányból négy török zászlót és egy török tisztet küldtek a királynak Bornemisza János és néhány tiszttársa kíséretében. A harcban különösen Pribék Imre hadnagy tűnt ki vitézségével, s ezért Habsburg Károly főhercegtől 50 forint jutalmat kapott. Az alsóörsi csata után enyingi Török Ferenc pápai főkapitány az alábbi jelentést küldte Batthyány Boldizsár főkapitánynak: „…Az Úristen ilyen szerencsével szerete, hogy kimentünk vala oda Fejérvár felé és találkozánk Alsóörsnél az egész fejérvári hadra, kik rablani jöttek vala ki. És este felé sötétben, miért hogy előbb nem juthatánk, megütöttük őket. Az Úristen annyira megveré üket, hogy mind elfutamának és mind hátakon járunk, annyira hogy elevent im 29-et hoztunk és egy szép öreg zászlót. Egy fű [fő] agának, ki az basának is rokona volt, fejét vették. Annak felette sok fejet. Az Balatonba is sok holt bennek. Palotára és egyéb végházakba is fogtak bennek!”