Krónika a török korból

1566. június 30. A keresztény sereg visszafoglalja Veszprémet. A dunántúli megyeszékhely 1552-ben került török kézre Hádum Ali budai pasa hadjárata nyomán. 1566-ban Arszlán pasa Palota ostromához rendelte a vár őrségét is, amely így jelentősen megfogyatkozott. Falai is rogyadoztak, az elmúlt években nem nagyon került sor a megerősítésére. A királyi sereget Graf Eck von Salm győri főkapitány vezette. A seregben részt vett Gyulaffy László is. Előbb felmentették az ostromolt Palotát, majd Veszprém alá vonultak. A hadművelet nem tartott sokáig, a romladozó falak az ágyúlövés hatására hamar leomlottak. A támadás június 30-án indult meg. A németek a réseken, a magyarok Gyulaffy vezetésével a főkapunál támadtak. Forgách Ferenc szerint maga a törökverő bajnok rohant be először a kapun. A törökök helyzete válságosra fordult, annál is inkább, mert két tűz közé szorultak, ráadásul a németek nem kegyelmeztek senkinek. Ezért a védők a magyaroknak akarták megadni magukat, ami verekedést szült a két fél között. Istvánffy szerint, haláleset is történt. Az ostrom során tűz keletkezett, amelynek következtében felrobbant a lőporraktár, további jelentős károkat okozva az erődítményben. A heves harcokban összesen 3 török tiszt került fogságba, de 200 védő elesett. Komoly veszteségeket könyvelhettek el az ostromlók is. A királyi seregben jelenlévő Nádasdy Kristóf (Tamás nádor testvére) azt írta haza két nappal később Sárvárra sógornőjének: „Az Úristen csodálatosképen Beszprémet minden emberi reménység ellen kezünkbe adá! Az török körülünk lézeng; az vár tűz miatt igen megromlott… Valakit benne hagynak, igen éberen kell benne aludnia!” Kanizsai Orsolya tudatta is az örömhírt Batthyány Ferenccel, aki vígassággal válaszol neki: „Dicsértessék az Úristen, ki az többit is megadja [mármint várat], csakhogy bízzunk és higyjünk az ő istenségében.” Salm ezután Tatát, Vitányt és Gesztest is visszafoglalta, jelentősen kibővítve így a győri főkapitányság területét.