Krónika a török korból


1664. április 28. Az egyesült keresztény had megkezdi Kanizsa ostromát Zrínyi Miklós horvát bán számára Kanizsa visszavétele kiemelkedően fontos célnak bizonyult. Az 1600-ban elesett vár, amely vilajetközponti szerepkört kapott, kiindulópontja volt a muraközi Zrínyi-birtokok elleni rendszeres portyáknak. Különösen a folyóköz védelme szempontjából fontos Légrád elleni támadások indultak innen. Zrínyi mindent megtett, hogy a veszélyes gócot valahogy kiiktassa, de a béke fenntartását szem előtt tartó bécsi udvar rendszeresen eltiltotta a hadműveletektől. Akkor is ez történt, amikor 1660 júniusának végén tűz ütött ki a várban, amely a faszerkezetű védművekben nagy károkat tett. Zrínyi és a dunántúli végek seregei hamar megjelentek a vár alatt és körülzárták Kanizsát. Ha a bécsi udvar meg nem tiltja a további ostromot, feltehetően elesett volna. Amikor 1661-ben mégis kitört a háború Erdély miatt a Habsburg Birodalom és a Porta között, Zrínyi gyorsan cselekedett és Kanizsa mellett, már török területen, a Mura és a Dráva összefolyásánál egy erődöt építtetett, Zrínyi-Újvárat. Ez ellen nemcsak a Porta, hanem a bécsi udvar is határozottan tiltakozott, de Zrínyi nem törődött vele. Végül 1663-ban valóban megindultak a török seregek Magyarországra, de nem a Dráva mentén, hanem Érsekújvár ellen. A fontos erősség hamarosan elesett, és több alsó-magyarországi végvár is erre a sorsra jutott. Köprülü Ahmed nagyvezír hadainak téli szállásra vonulását követően Zrínyi készített elő egy megelőző támadást, ez lett az 1664. évi híres téli hadjárat. Célja, hogy az eszéki híd elpusztításával megakadályozza a török sereg következő évi gyors előrenyomulását és előkészítse Kanizsa ostromát. A keresztény had útközben bevette a Dráva-menti várakat és Segesdet. Hazatérve a bán egyre erőteljesebben sürgette a Haditanácsot a Kanizsa elleni támadásra. Az udvar prominensei, Raimondo Montecuccoli vagy Lobkowitz, a Haditanács elnöke azonban attól tartottak, hogy a Duna menti főhadszíntértől vonnák el ezzel az erőket. Ha a török támadna, Alsó-Magyarország védtelenül állna. De Kanizsa ostroma mégis előnyös elképzelésnek bizonyult, mert elfoglalása esetén a keresztény koalíció jelentős – propagandisztikus – sikert tudna felmutatni, és nem vonná maga után minden áron a Porta válaszreakcióját, míg az Alsó-Magyarországon indított támadás esetén erre minden bizonnyal számítani lehetne. Zrínyi már március elején el szerette volna kezdeni az ostromot, de ez nem ment olyan gyorsan. A hadiszerek összegyűjtése, a katonafogadás, a szállítóeszközök beszerzése és a rengeteg élelem behordása (különösen a téli-kora tavaszi időszakban) nem ment egyik napról a másikra. Hiányzott a hadmérnök, a tűzmester, a puskaműves, hentes, pék, mészáros, bányász és más szakember. Végül mintegy 18-20.000 fős sereget sikerült összegyűjteni, amely egy ekkora vár bevételéhez nem volt elegendő. Márciusban Zrínyi 300 huszárral Kiskomáromba ment, hogy Kanizsát kikémlelje. Az elfogására küldött török csapatot katonái könnyen szétverték. Zrínyi jelentést tett Bécsbe, és az Udvari Haditanács, majd maga I. Lipót császár és király is rábólintott a tervre. Április 8-ára tűzték ki az ostrom kezdetét, de a németországi hadak késlekedése miatt végül csak a hónap végén indulhatott meg a hadművelet. A seregek Zrínyi-Újvárban és a környékén táboroztak le, majd április 28-án megindultak Kanizsa ellen. Hohenlohe tábornok 6000 gyalogossal és 2000 lovassal aznap elfoglalta a nyugati Rácvárost. Keletről Zrínyi és öccse, Péter, valamint Strozzi tábornok vert tábort 10.000 gyalogossal és 4000 lovassal. Zobel ezredes heves tűzharcok árán 1000 muskétással a külvárost vette be. Ennek során a katonák pár óra alatt minden lőszerüket elhasználták, mivel a rohamtempóban történő felszerelés során nem kaptak elegendő ólmot és lőport. Csak három nap múlva sikerült ólmot szerezni az ostrom folytatásához. A katonák ezt követően ostromárkokat ástak éjjel-nappal. A hadműveletet nehezítette, hogy nem volt elegendő és megfelelő méretű ostromágyú, valamint a mocsarak egymástól elválasztották a seregtesteket. Nyugaton Hohenlohe a birodalmi sereggel, a keleti oldalon Peter Strozzi a császáriakkal és Zrínyi a magyar, horvát és stájer végvidéki csapatokkal. Úgy tűnik, hogy a katonákat gyors eredménnyel kecsegtették, szabályos ostromműveletekről szó sem volt. Április 30-án a lövegek megkezdték a vár bombázását, másnap Esterházy Pál (a későbbi nádor) ágyúi is megszólaltak és egész nap lőtték a Szigetvári-bástyát. Nyugaton a mocsarak feltöltését követően lehetett csak a hatékony ágyúzást megkezdeni. Azonban az egy hónapos tüzérségi tűzzel sem tudtak rohamra alkalmas rést lőni a falakba. Május 4-én Grazból újabb lövegek érkeztek, amelyek azonban olyan súlyosak voltak, hogy a töltések ledőltek alattuk. Wassenhoff hadmérnöknek napokig tartó munkával sikerült csak a töltéseket helyreállítania, ezalatt szünetelt a vár lövetése. Eleredt az eső is, a védők pedig kitörtek a várból. 50 katonát megöltek, és szétrombolták a töltésutakat. Pedig sietni kellett volna az ostrommal, mert közeledett Köprülü Ahmed nagyvezír portai serege, amely május 14-én kelt át az újjáépített eszéki hídon. Zrínyi ennek hallatára siettetni próbálta a vár bevételét, segítségért küldött Bécsbe, az azonban már későn érkezett. Május 19-én a védők erős kitörést hajtottak végre, Strozzi súlyosan megsebesült, Sparr ezredesnek pedig egy lövedék letépte a karját. Zrínyi is kis híján odaveszett, amikor pár lépésre tőle ellenséges lövedék vágódott a földbe. A bán pár pillanatra eszméletét is elvesztette. Esterházynak pedig a díszes süvegét találta el egy repesz. Május 23-án megérkeztek a bajorok is. Zrínyi Hohenlohéhoz küldte a hírrel Renaut segédtisztet az éj leple alatt, de a várból kitörő védők csapata elfogta a küldöncöt és a falak közé hurcolta. Strozzi május 26-án 3000 fős felderítő különítményt küldött a felmentő sereg mozgásának megfigyelésére. Másnap este jelentették, hogy mintegy 80.000 főnyi ellenséges hadoszlop erőltetett menetben közeledik Kanizsa felmentésére. A kiürített kisebb palánkokat elfoglalták, Szigetvár mellett kissé megpihentek, május 28-án már Pölöskénél táboroztak. Május 31-én délelőtt a vezérek haditanácsot tartottak a teendőkről. Zrínyi amellett kardoskodott, hogy vegyék fel a harcot a közeledő ellenséggel, de a császári vezérek attól féltek, hogy két tűz közé kerülhetnek, ha a védők is kitörnek a várból. Ezért az elvonulás mellett döntöttek. Június 2-án kora hajnalban a sereg sietősen elhagyta a vár környékét és Zrínyi-Újvár felé vonult vissza. Az utóvédet Spork tábornok és Bücher ezredes adta, de Köprülü előhadai rájuk csaptak és súlyos veszteségeket okoztak nekik. Zrínyi Hohenlohe vezetésével Zrínyi-Újvárban hagyta a sereget, ő maga pedig testvérével és Esterházyval Csáktornyára sietett. A törökök, akiknek fő célja volt, hogy a Kanizsát fenyegető keresztény sereget elűzze, megkezdték a Zrínyi által épült erőd ostromát.
Forrás: Vitézlő Rend - török- és kuruckori hagyományőrzés - https://www.facebook.com/groups/411986345503354
A mai nap krónikája igyekszik olyan eseményeket megjeleníteni, amelyek a naptár alapján valamilyen formában kapcsolódnak egy-egy évfordulóhoz vagy jeles naphoz.