Krónika a török korból

1588. október 8. Szikszónál a magyar végvári hadak vereséget mérnek a pusztító törökökre. A gazdag Szikszó mezőváros korán felkeltette a törökök figyelmét. 1554-ben Fülek török kézre került, és a Rima-Sajó völgyén keresztül a portyák elérhették Abaúj és Zemplén vármegyét is. 1558-ban a füleki bég kirabolta és felégette a várost, majd a visszavonuló hadat az északi megyék nemesi csapatai megverték. Szikszó így sem úszhatta meg az adófizetést a töröknek, de fenyegetettsége sem szűnt meg. 1577. november 10-én, vasárnap Ferhát füleki bég a vásár idején csapott le a városra, és a templom kivételével elfoglalta. Másnap a visszavonulókat Sajószentpéter vagy Vadna mellett verték meg a szendrői és más várak hadai. A rossz termés miatt Szikszó az 1580-as évek közepétől nem fizetett adót a budai pasának, és hiába kértek mérséklést, nem kapták meg. Várható volt ezért a török támadás, megerősítették a várost, illetve a templomot. A törökök a két háború közti időszak legnagyobb seregét gyűjtötték össze, mintegy 11.000 katonát. 1588. október 5-én indultak Fülekről, ágyút, gyalogságot is vittek magukkal. A magyar végváriaknak eleinte fogalmuk sem volt a törökök céljairól. Egy kisebb portyázó sereg Putnok alá vonult, de Horváth János kapitány nem adta fel a várat, sőt, értesítette a török csapatmozgásokról a szomszédos helyőrségeket is. Rákóczi Zsigmond egri kapitány szervezte a védelmet, a magyar és német csapatokat Szendrőnél gyülekeztették. Összesen mintegy 2000 lovast és 4-500 gyalogost tudtak összeszedni. A török előőrsök 8-án délután két órakor érték el Szikszót, amelynek lakossága jórészt ekkora már elmenekült. Egy kis csoport bevette magát az erődített templomba és hősiesen védekezett, de egyre beljebb szorultak. Nem egyértelmű, hogy megérték-e a felmentő sereg megérkezését. A törökök közben kirabolták és felgyújtották a várost és tábort vertek attól északra. Táborukat szekerekkel is megerősítették. Sötét este lett, mire megérkezett Rákóczi hada, a magyar lovasság állt fel középen, Két oldalukon a fehér és fekete, illetve a sárga és vörös német lovassággal. A jobb- és a balszárnyat a három sorban felállított puskás gyalogság, mögöttük a kevés lovasság. A törökök hadrendjének közepét a 6000 lovas, balszárnyát a 4000 janicsár, jobbszárnyát a 4 tarack alkotta. Az ütközetet a magyar-német lovasság rohama indította meg. Az ágyúk komoly veszteségeket okoztak a német lovasoknak, a janicsárok pedig bekerítették a jobbszárnyat. A küzdelem sokáig, szinte egész éjszaka tartott a lángoló város fényében. A törököket többször is kiszorították a táborukból. A kavarodásban összeverődött 400 keresztény lovas Rákóczi vagy Balázsdeák István vezetésével rárontott a török jobbszárnyra, elfoglalták az ágyúkat, aztán a törökök ellen fordították. Egy német kürtös pedig egy magaslatról fújt riadót, amivel azt a látszatot keltette, hogy újabb csapat érkezik. A menekülő törökök közül sokan a Sajóba fulladtak, sokat levágtak és foglyokat is ejtettek. Az eltévedteket Kassa környékén vagy a Szepességben verték agyon a parasztok. Az egyik leggazdagabb környékbeli arisztokrata, Homonnai Drugeth István a csata során fogságba esett, de hamarosan kiszabadult. 4-500 főt vesztettek a keresztények, őket sövénnyel kerítették körül. A török veszteség kb. 2000 fő lehetett, elesett Musztafa szécsényi bég, megsebesült a székesfehérvári. A gyalogsági parancsnok, Bajazet is elesett. A török holttesteket is halomba rakták és árokkal elkerítették. A bűzlő holttestek kutyákat és disznókat vonzottak oda. A tömegsírok helyei mind a mai napig ismertek. Érdekes fejezete volt a csatának, hogy a kritikus pillanatban Sennyey Jób és Paczoth András egri tisztek menekülésre próbálták rávenni Rákóczit, aki azonban nem hallgatott rájuk. Büntetésül Egerben párbajozniuk kellett egy-egy török fogollyal, és végül győztek is. A lengyel Adam Czahrowski, egri katona is részt vett az ütközetben, aki élményeit versben is megörökítette. Tardi György protestáns pap később verset írt a csatáról. A szikszói csata a tizenötéves háború egyik fontos előcsatározásának értékelhető.