Nagyvezírek

A birodalom második embere

A nagyvezír magas rangú vallási és politikai tanácsadó a szultán mellett az Oszmán Birodalomban, és ez a tisztség 1299-tól 1922-ig létezett.
“Ezt a nagy birodalmat én irányítom, bármit tegyek is az úgy lészen, mert minden hatalom az én kezemben vagyon. Én adományozom a tisztségeket, az elájeteket én osztom ki, amit megadok az megadatik, amit elutasítok az elutasíttatik. Ha a nagy padisah ajándékozni akar valamit, vagy már ajándékozott is, ha én azt jóvá nem hagyom, meg nem történté nyilváníttatik. Mert minden: háború és béke, vagyon, hatalom az én kezemben van.” – kérkedett még 1533-ban Ibrahim nagyvezír a Habsburgok követének dölyfösen, majd 1536-ban Ali a hóhér a szultán parancsára az ő vérével festette vörösre a szeráj egyik termének falait. Nem Ibrahim volt az egyetlen oszmán nagyvezír, akinek karrierjének erőszakos halál vetett véget.

Ez az írás azokat a nagyvezíreket próbálja számba venni, akik I. Szulejmán szultán uralkodása, illetve a 15 éves háború kitörésekor voltak ebben a pozícióban.

Piri Mehmed – Állítólag a közép-anatóliai Akszeráj városában született. 1514-től 1520-ig I. Szelim szultán, 1520-tól 1523-ig I. Szulejmán szultán vezíre. Azon kevés oszmán tisztviselők egyike volt, akik visszavonulásuk után járadékot, tulajdonképpen „nyugdíjat” kaptak az államtól. 1532-ben Makbul Ibrahim pasa, azaz Pargali Ibrahim későbbi nagyvezír parancsára megmérgezték. Vezírsége ideje alatt vették be az oszmánok 1521. augusztus 29-én Nándorfehérvár várát, „Magyarország kulcsát” az anatóliai hadak az európai erőkkel kiegészülve 1522-ben pedig Rodosz szigetét is az ő vezetésével foglalták el a törökök a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos lovagrendtől.

Pargali Ibrahim, törökül Pargali Damat Ibrahim Paşa (Parga(en), 1493 – Konstantinápoly, 1536. március 15.) oszmán nagyvezír I. Szulejmán uralkodása alatt, 1523 és 1536 között. A szultán sógora lett, miután feleségül vette annak húgát, az özvegy Hatidzsét. Ragadványneve életében Makbul (kegyenc), halála után pedig Maktul (áldozat) volt.

Ajasz Mehmed pasa, törökül: Ayas Mehmet Paşa, (Himara, 1483 – Isztambul, 1539. július 13.) oszmán nagyvezír I. Szulejmán uralkodása alatt, 1536-tól 1539-es haláláig. Nagyvezírsége alatt zajlott a korfui hadjárat (1537) és a háború a Habsburgokkal (1537–40); szülőhelye, a vlorai régió teljes mértékben oszmán irányítás alá került, és létrejött a delvinai szandzsák. Bubópestisben halt meg Konstantinápolyban.

Lütfi pasa, teljes nevén Damat Cselebi Lütfi pasa oszmán nagyvezír I. Szulejmán uralkodása alatt 1539 és 1541 között;[4] Szulejmán sógora.

Hadim Szulejmán pasa 1541 és 1544 között volt nagyvezír. Magyarországról származott, nevében a hadim eunuchot jelent.

Rüstem pasa kétszer, 1544-től 1553-ig, majd 1555 és 1561 között volt hivatalban.
A pasa igen korrupt államférfinek bizonyult, rengeteg kenőpénzt fogadott el, amiből az évek során szép kis vagyont halmozott fel. Azonban annak érdekében, hogy fenntartsa az oszmán nép iránta táplált szeretetét, magánvagyonából számos középületet emeltetett, többek közt mecseteket, s pénzt osztott a nincstelen embereknek is.

Kara (Fekete) Ahmed pasa (? – 1555. szeptember 29.) albán származású. Az Oszmán Birodalom nagyvezíre volt 1553. október 6. – 1555. szeptember 28. között. Az 1552. évi magyarországi megtorló hadjárat során szerdár, azaz hadtestparancsnok volt.
Mikor Szulejmán 1553-ban kivégeztette legidősebb fiát, Musztafa herceget, a katonák az akkori nagyvezírt, Szulejmán vejét, Rüsztem pasát okolták. A szultán ezért leváltotta hivatalából Rüsztemet, és sógora, Kara Ahmed lett az új nagyvezír. Két évvel később azonban Kara Ahmedet a szultán parancsára megfojtották, valószínűleg Szulejmán felesége, Hürrem szultána intrikáinak köszönhetően, ő ugyanis újra Rüsztem pasát szerette volna vezírként látni. Kara Ahmed pasa halála után újra Rüsztem lett a nagyvezír 1555-től 1561-ig, haláláig.

Semiz Ali Pasha bosnyák vagy albán származású, és 1561 és 1565 között volt nagyvezír.

Szokoli Mehmed pasa vagy Szokolovics Mehmed pasa 1565-től 1579-ig, három szultánt szolgálva viselte a nagyvezír címet.
1566-ban, Nagy Szulejmán halála után ő folytatta Szigetvár ostromát, miközben az ostrom utolsó napjaiban a hadsereg előtt még titokban tartotta a szultán halálát.
Szulejmán halála után a török birodalom fő terjeszkedési pontját a nyugat helyett inkább át kívánta helyezni a kelet felé, mely könnyebb prédának ígérkezett. A Fekete-tengeren túl az oroszok a Volga menti tatár kánságok leigázásával megszerezték a déli területeket. Mehmed előterjesztette tervét, hogy indítsanak támadást Oroszország ellen. A Don valamint Volga folyót csatornával összeköttetésbe kívánta hozni, hogy így könnyebb legyen a csapatok szállítása. 1568-ban egy török sereg elindult Asztrahánba, amelyet az oroszok hódítottak meg. Ám az oroszok az oszmán támadásoktól megvédték a várost, és a csatorna építését is meghiúsították. Mehmed végül letett az oroszországi terjeszkedésről. Ebben az időszakban, 1571-ben foglalta el az Oszmán Birodalom Ciprust és vesztette el a Szent Liga ellen vívott lepantói tengeri csatát.
Szelim szultán halála után Szokoli Mehmedet minden hatalmától megfosztották. 1579-ben gyanús körülmények között elhunyt, valószínűleg meggyilkolták.

Şemsi Ahmet pasa, vagy Chamsi-Pasha arab-török származású, és rövid ideig, 1579-1580 volt nagyvezír.

Kanidzseli Sziavus pasa (törökül Siyavuş Paşa vagy Kanijeli Siyavuş Paşa) (Kanizsa, ? – Isztambul, 1602.) az Oszmán Birodalom Kanizsán született nagyvezíre. Feltehetően magyar vagy horvát származású volt. Háromszor töltötte be a nagyvezíri tisztséget, először 1582. december 24-től 1584. július 28-ig, majd 1586. április 14-től 1589. április 2-ig, utoljára 1592. április 4-től 1593. január 28-ig.

Kodzsa Szinán pasa(wd) (1520-1596), vagy Arnavut Kodzsa Szinán pasa, törökül: Koca Sinan Paşa, 1580–1596 között öt alkalommal az Oszmán Birodalom nagyvezíre.