1529
9. A vajda végzete
1529. január
Havaselve
Havasalföld keresztény uradalomként ékelődött be az Oszmán-birodalom és a Magyar-királyság közé, szóban hol egyikkel, hol meg a másikkal szimpatizálva, attól függően, mikor melyik fél tűnt éppen erősebbnek. A mindenkori oláh vajda az aktuális magyar király és az éppen regnáló oszmán szultán trónja között kifeszített kötélen állva igyekezett saját ingatag helyzetét megtartani. Alulról meg a bojárok, illetve a nép rángatták állandóan azt a bizonyos kötelet, hogy az egyensúlyozás rajta még nehezebb legyen. A vajdák sokszor le is estek.
Mondhatni, hogy Radu akkor már a levegőben volt, jó, ha fél lábbal állt még azon a képletes kötélen. Peddig korábban egészen jó tornásznak bizonyult.
Harcolt a török ellen, és többször felülkerekedett vetélytársán, Vladiszlavon, és az őt támogató családokon is. Kisebb megszakításokkal jó nyolc éven át megtarthatta uralkodói címét. Aztán, 1526-ban a szendrői bég, Báli kész helyzet elé állította: vagy segít neki megtéveszteni az erdélyi vajdát, és akkor még egy ideig pozíciójában maradhat, vagy az ő országára zúdul a szultán minden haragja. Radu belement az alkuba, és követei útján azt sugalmazta Szapolyai Jánosnak, hogy ő és a moldvai vajda készek lennének az erdélyi seregek segítségével a törököt hátországában megtámadni akkor, amikor Szulejmán hadával Magyarország ellen vonul.
Szapolyainak ugyan kételyei merültek fel a tervvel kapcsolatban, de azért kikérte róla a budai udvar véleményét is. Ott viszont az ötlet támogatásra talált, és megkezdődött a hadművelet szervezése. Az idő azonban haladt, és Szapolyai tudtára jutott, hogy közben Radu már túszokat is adott Szulejmánnak, hogy általuk biztosítsa őt arról, hogy éppenséggel nincsenek ellenséges szándékai. A tervet hát elvetették, de addigra a török már bent járt Magyarországon, és az is kétségessé vált, hogy az erdélyi had egyesülni tud-e a király seregével a csata előtt. Mint kiderült, nem tudott.
Kendi Balázs mindezt Bácsy Györgytől hallotta a maróti vár pincéjében. Ott érlelődött meg benne a gondolat, hogy azokon, akik Lajos király haláláért felelősek, elégtételt fog venni. Ezt, mint a király testőrének, kötelességének érezte. Habardanecz és Bosko képében pedig a szerencse is mellé szegődött, és lehetősége nyílott rá, hogy a felelősök egyikén, a terv kieszelőjén, Báli bégen bosszút állhatott. Radu volt a második célpontja.
Havaselve viszont messze volt, ám a szerencse, vagy a sors, ismét egyengetni kezdte útját… Habardanecz ugyanis, mikor látta, milyen jól végezte dolgát Péterváradon, Báli ellenében, újabb feladatot bízott rá. Akkor ott Maróton magához hívatta, csak Bosko, a főkapitány és Kendi voltak jelen, és azt mondta neki:
– Őfelségétől parancsom van rá, hogy a pártütő János követeit bárhol és bármi áron elfogassam.
Bosko aprót bólintott, és tekintetében benne volt, hogy a parancsban bizony nem csak az elfogás, hanem a megölés is benne foglaltatott.
– János egyik bizalmasa, egy lengyel, bizonyos Lasky Sztambulban járt követségben, mégpedig azért, hogy a szultánt a megvert János segítségére ismét Magyarországba hívja. Lasky pedig elindult vissza gazdájához. Útja két felé vezethet: A Szerémségen át Magyarországra, illetve Havasalföldön át Erdélybe.
Habardanecz azt találta ki, hogy ő a Szerémségben fog Laskyra várni, de egy csapatot elküld Havasalföldre is egy levéllel a vajdához, hogy Laskyt arra se engedjék át. Az utóbbit Boskora akarta bízni, de aztán meggondolta magát. Titkárát maga mellett tartotta, és a feladatra az ígéretes Kendi Balázst jelölte ki.
A lehetőség kapóra jött Kendinek. Örömmel vállalta a feladatot, és nem is sokat gondolt János király követére, viszont annál többet Radura, meg, hogy hogyan fogja a szablyáját megfürdetni az áruló vérében. Havaselve – különösen januárban – rendkívül barátságtalan hely tudott lenni. A hideg metsző volt, késpengeként mart az ember bőrébe. Balázst azonban ez cseppet sem érdekelte, azóta az éjszaka óta, amikor a Duna fagyos vizében úszva hatoltak be a fellegvár alatti alagútba, hogy végezzenek a gyűlölt és rettegett béggel, a testi megpróbáltatások már nem tudták szándékától eltántorítani. Mert úgy érezte, hogy a bosszú parazsának izzása a szívében minden helyzetben fel tudja melegíteni. Kicsiny csapatával hát eltökélten haladt célpontja, Afumati Radu székhelye felé.