Görögország és Ciprus, valamint Törökország ugyanarra, a Földközi-tenger keleti részén a tengerfenék alatt felfedezett gazdag gázkészletekre tartanak igényt. Ankara és Athén is hadihajók küldésével tette egyértelművé álláspontját.
A török kormány először augusztusban küldte az “Oruc Reis” -t a vitatott tengeri területre, ahol egy hónapon keresztül kutatott gázmezők után, majd most, egy hónapi karbantartás után ismét odaindult.
A neo-oszmanista irányultsággal vádolt török kormányzat számára fontos a nacionalista szimbolika, így talán nem felesleges utánajárni, hogy ki is volt Oruc Reis, akiről a híradásokban sokat szereplő hajó a nevét kapta.
Annyit talán elöljáróban is elárulhatok, hogy a tizenhatodik század elején a mediterráneum rémének számított, a keresztény partokon félve emlegették a nevét.
Az 1470-es években született Leszbosz (Midilli) szigetén, Palaiokiposz faluban. Apja neve Jakup Aga, anyjáé Katerina volt. A különböző források hol görög, hol török, esetleg albán származásúként tüntetik fel. Anyja helybeli keresztény görög nő volt, egy ortodox pap özvegye. Apját, Jakupot vagy leszboszi görög renegátnak vagy töröknek, vagy egy volt szpáhinak írják le, aki részt vett a sziget meghódításában és jutalmul megkapta a Bonova nevű falut. Jakup feleségül vette Katerinát és két lányuk, valamint négy fiuk született: Isak, Orudzs, Hizr és Iljasz. Jakup fazekasműhelyt nyitott és egy csónakot is vásárolt, hogy termékeivel kereskedjék. Négy fia besegített a műhelyében, lányai sorsáról azonban nincsenek hírek. Orudzs eleinte a csónakkal segített apjának, Hizr (nálánál Hajreddin Barbarossa néven még hírhedtebbé váló fivére) pedig a fazekasműhelyben.
A későbbiekben mind a négy fivér tengerész lett és eleinte kereskedelemmel foglalkoztak. Elsőnek Orudzs vágott bele a tengerészéletbe, akihez Iljasz is csatlakozott. Hizr már a saját hajója birtokában kezdett a hajózásba. A kereskedelemről azonban hamarosan kalózkodásra váltottak át, főleg a oszmán vizeken rendszeresen kalózkodó johannita lovagrend hatására. Orudzs és Iljasz a levantei vizeken – Anatólia, Szíria és Egyiptom között – tevékenykedett, Hizr pedig az Égei-tengeren, Thesszaloniki kiindulóponttal. A legidősebb testvér, Isak Leszboszon maradt és a család pénzügyeit intézte.
Orudzs tehetséges tengerésznek bizonyult és igen sok nyelven – a törökön kívül olaszul, spanyolul, franciául, görögül és arabul – beszélt. Egyik kereskedőútja során hajóját megtámadták a johannita lovagok, és a harcban Iljasz meghalt, Orudzs pedig megsebesült és fogságba esett. Három évig volt fogságban vagy Rodoszon, vagy a lovagok bodrumi erődjében, míg Hizrnek végül sikerült kiszabadítania.
Antalya török kormányzója, Sehzade Korkud 18 gályát bízott Orudzs gondjaira, hogy harcoljon az oszmán kereskedelmet komolyan károsító johannita hajók ellen. Néhány évvel később, mikor Korkud Manisa kormányzója lett, már 24 gályát adott Orudzsnak és utasította, hogy vegyen részt az itáliai Apulia elleni török expedícióban. Orudzs néhány partmenti erődöt ágyúzott és elfogott két hajót. A hazaúton Euboea környékén újabb három galeont és egy negyedik hajót zsákmányolt. Mikor Orudzs visszatért Leszboszra, megtudta hogy patrónusa, Sehzade Korkud, II. Bajazid szultán fivére Egyiptomba menekült, hogy elkerülje az örökösödési problémák miatt várhatóan kiosztandó selyemzsinórt. Korkud védenceként Orudzs sem számíthatott sok jóra a kormányzattól, ezért követte őt Egyiptomba, ahol Al-Asraf Kánszauh mamlúk szultán is adományozott neki egy újabb hajót és megbízta, hogy fosztogassa az olasz partokat és a keresztények által birtokolt földközi-tengeri szigeteket.
1503-ban Orudzs három újabb hajót zsákmányolt és Dzserba szigetére tette át főhadiszállását – Hizr itt csatlakozott bátyjához. A fivérek 1504-ben megkérték Abu Abdullah Mohammed Hamisz tuniszi szultánt, hogy használhassák La Goulette kikötőjét. A szultán a zsákmány egyharmadának fejében megadta engedélyét. Ebben az évben Elba szigeténél a kis evezős hajókat vezető Orudzs két jóval nagyobb pápai gályát zsákmányolt, valamivel később Lipari közelében pedig a Cavalleriát, egy szicíliai hadihajót, melyet 380 spanyol katona és 60 aragóniai lovag védett. 1505-ben Calabria partvidékén fosztogattak. Hírnevük egyre nőtt és más muzulmán kalózok, mint például Kurtoglu is csatlakoztak hozzájuk. 1508-ban a liguriai parton raboltak és kifosztották Diano Marina városát.
1509-ben Isak is otthagyta Leszboszt és csatlakozott testvéreihez. Orudzs hírnevét az is növelte, hogy 1504 és 1510 között a spanyol király által országából elűzött muszlimokat (az úgynevezett moriszkókat) Észak-Afrikába szállította át. Ezen akciója által érdemelte ki a Baba Orudzs (Orudzs atya) nevet. A keresztények is ezen a néven ismerték, amit a saját értelmezésük szerint Barbarossára (Vörösszakállúra) torzítottak.
1510-ben a három fivér kifosztotta a szicíliai Cape Passerót és visszaverték a spanyolok támadásait Bougie, Orán és Algír ellen. 1511 augusztusában Reggio Calabria környékét rabolták végig. 1512 augusztusában Bougie elűzött uralkodója hívta segítségül a testvéreket, hogy kergessék ki a spanyolokat a városából és a csata során Orudzs elvesztette a bal karját. Végtagját egy ezüstből készült protézissel pótolták és ettől fogva Gümüş Kol (törökül Ezüstkarú) néven is emlegették. Még ebben az évben végigportyázták Andalúzia partjait és zsákmányul ejtettek egy genovai hajót. Ezután partra szálltak Menorcán és elfoglaltak egy partmenti erődöt. Liguria partjainál újabb négy genovai hajót zsákmányoltak. Genova flottát küldött hajói visszaszerzésére, de a fivérek annak zászlóshajóját is elfoglalták. Miután alig egy hónap alatt 23 hajót zsákmányoltak, a három testvér visszatért La Goulette-be.
Itt három újabb gyors evezőshajót valamint egy lőporüzemet építettek. 1513-ban négy Franciaországba tartó angol hajót zsákmányoltak, majd Valencia partjai mentén öt újabb hajó esett áldozatukul, köztük egy spanyol gálya is. 1513-1514-ben a három fivér újból spanyol hajókat támadott és bázisukat nyugatabbra helyezték, az Algírtól keletre fekvő Cherchellbe. 1514-ben egy ezerfős csapattal bevettek két spanyol erődöt Bougienál és elkerülve az érkező spanyol erősítést, lecsaptak Ceutára, majd a genovai tulajdonban levő Jijelre. Ebben az évben még végigzsákmányolták Szicília, Szardínia és a Baleár-szigetek partvidékét. 1515-ben Mallorca mellett néhány galeont, egy gályát és három vitorlást fogtak el. Orudzs gazdag ajándékokat küldött I. Szelim szultánnak, aki cserébe két gályát és gyémántokkal ékesített kardokat küldött a kalózvezérnek. 1516-ban Elba szigetét támadták, majd újból Liguriát, ahol 12 hajót zsákmányoltak és 28 másikat megrongáltak.
Algír meghódítása
1516-ban a három fivér kiűzte a spanyolokat Algírból és Jijelből, de aztán a város uralkodóját, III. Abu Hamo Muszát is elkergették. A algíri spanyolok Peñón szigetén kerestek menedéket és V. Károly császár segítségéért folyamodtak, ám a spanyol flotta nem volt képes elűzni a kalózokat Algírból.
Miután kellően megerősítette a helyzetét, Orudzs Algír szultánjának nyilvánította magát és kiterjesztette hatalmát a környékbeli városokra.
Orudzs tartott a spanyol ellentámadástól ezért elhatározta, hogy hűséget esküszik a oszmán szultánnak. 1517-ben felajánlotta Algírt a szultánnak, aki új szandzsákként befogadta a várost a birodalmába és Orudzsot kinevezte kormányzójának, valamint a nyugati Mediterráneum tengeri főkormányzójának és ígéretet tett, hogy janicsárokkal, ágyúkkal és hajókkal támogatja majd őket.
Orudzs halála
1517-ben V. Károly utasította az általa kinevezett oráni és tlemceni uralkodót, Abu Zajant, hogy támadja meg Algírt. A terv Orudzs fülébe jutott és ellentámadást indított, elfoglalta Tlemcent és kivégeztette Abu Zajant. A város uralkodódinasztiájának egyetlen túlélő tagja, Sejk Buhammud Oránba menekült és spanyol segítséget kért.
1518. május 18-án V. Károly Oránba érkezett. Mintegy tízezer spanyol katonával és több ezernyi beduin harcossal szárazföldön Tlemcen felé indultak amit Orudzs és Isak védett 1500 török és 5000 mór fegyveressel. A város ostroma húsz napig tartott és a harcokban mindkét fivér elesett.
Hizr Reisz bátyjától megörökölte a beglerbégi címet, minden birtokát és a Barbarossa megnevezést is.
Hajreddin (Hizr), amikor tudomást szerzett testvérei mártírhaláláról, bosszút fogadott. Szakállát hennával vörösre festette, akár Orudzsé volt, hogy elhitesse a keresztényekkel, hogy ő tért vissza a halálból. Csapatával rettegést hozott a spanyol partokra és uralma alá vonta Algériát. Mivel a saját, önálló állam megalakításához mégsem volt ereje, a hódítást felajánlotta Szulejmánnak, aki cserébe kinevezte őt Algéria kormányzójának és tengernagynak. Hajreddinnek a prevezai csatában aratott győzelme után megkezdődött az oszmánok hosszú távú uralma a Földközi-tengeren.
források:
Roger Crowley: Tengeri birodalmak
Wikipedia